Ahogy a fényből festmény születik – Egry József, a fény festője

Egry József neve sokaknak ismerősen csenghet, a magyar festőművész alkotásait a mai napig szeretik. Stílusa annyira egyedi és különleges, hogy egyetlen irányzathoz sem lehet besorolni. A Piktor Tanoda épp a róla elnevezett utcán található, így külön öröm, ha nyitott műhelyünk keretében valaki az ő képeit szeretné elkészíteni. De vajon miért emlegették a fény festőjeként?

Egry József egyedi szemlélete megjelenik festményein. Az 1883-as születésű magyar művészhez közel állt az expresszionista és a konstruktív stílus, mégsem sorolhatók be képei egyik irányzathoz sem, új stílust hozott létre. Autodidakta módon kezdett el festeni, majd 1904-ben rövid ideig a müncheni Akadémián tanult, 1905-től egy évig Párizsban, a Julian Akadémián. 1906-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly növendéke volt néhány hónapig. 1910-től volt kiállító művész.

Az 1920-as évektől elkezdett a fény átalakító erejével foglalkozni, innen ered a „fény festője” elnevezés. Kezdetben az expresszionista szimbolikával közeledett a napkultuszhoz, egyéni erővel alkotott zaklatott, nyugtalan képeket. Egyedi technikát dolgozott ki különleges stílusához, az olajpasztellt, hogy a fényköri jelenségekhez alkalmas testtelen felületekkel dolgozhasson. A fénytől átjárt atmoszféra maradt a témája mindvégig.

„Aki belép a természetbe, elveszti reális valóját.” – mondta. Szivárvány című képét a Grünewald isenheimi oltárán látott szivárványos félkör halál utáni lét szimbóluma inspirálta. Ezt bevonta saját fényjelenség-megfigyeléseibe. Önarcképei és a Kikiáltó, ami rejtett önarckép, magányosságát fejezik ki.

Többször járt Olaszországban, ugyanis az első világháborúban gyakorlat közben súlyosan megbetegedett. Romló egészségi állapota miatt is indult útnak, leginkább Szicíliába. Taormina (1930), majd Nervi (1938) című alkotásai ezekről az utazásokról származtak. Az ott látott erős fények megszilárdították elképzeléseit.

Hazatérve a Balatonnál lábadozott, így művei legfőképp a balatoni tájat járták körül. Egyszerre szétbontott és szerkesztett. A természetelvűség új értelmezésének tartják ezt, amely teljesen eredeti hang az európai festészetben. A tó párás fényeivel, lágyan hullámzó vonalaival nem elsősorban látványélményt, témát, motívumot jelentett számára, hanem stílusalakító tényezővé lett. Itt találta meg egyéni hangját. Képein a víz, a nap, a föld, a fa, a ház már nem konkrét jelenség, hanem fénytünemény, egy kozmikus világérzés vetülete. Utolsó befejezett műve az 1944-es Aranykapu.

Ismert festményei többek között az Ádám és Éva (1909), a Kikötői munkások (1912), a Szent Kristóf a Balatonnál (1927) és az Önarckép napsütésben (1927) című alkotások.

Szent Kristóf a Balatonnál (1927)(A teljes méretért kattints a képre)

Élete során több neves díjjal is kitüntették. Ilyen volt az Ernst-díj 1924-ben, a Szinyei Merse Pál Társaság tájképdíja 1926-ban, az Állami nagydíj 1945-ben, vagy a Kossuth-díj 1948-ban, melyet az elsők között kapott meg. Később pedig a Magyar Örökség díjjal is elismerték, ezt már halála után, 1998-ban ítélték neki. 1951-ben halt meg a Badacsonyban, a badacsonytomaji temetőben nyugszik. Özvegye, Vízkeletyné Pauler Juliska 1957-ben hunyt el.

 

Forrás: wikipédia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Egry_J%C3%B3zsef

budapestaukcio.hu

https://budapestaukcio.hu/egry-jozsef/festo

Képek forrása:

https://isola-bella.hu/egry/index.html

https://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/e_menu/egry/kristof.htm